Kedves Olvasóink!

Van úgy, hogy a mesét az élet írja. És az élet, mint tudjuk, olykor kegyes, olykor viszont elfelejt az lenni. Egyszer nekem is írt egy mesét...

Egy hűvös, szeles őszi napon történt minden. Nem szeretem a szelet, akkor pedig végképp nem voltunk barátok. Egész nap fújt, minta keresett volna valamit, úgy tekergett a fák és a házak körül. Olyan volt, mint egy rossz gyerek, aki folyamatosan azt követelte, hogy fogócskázzanak vele, majd amikor mindenki visszautasította, előtört belőle a sértődöttség. Haraggal telve vált pusztító rémmé. És én voltam az egyik áldozata.

Éjszaka volt, 1 óra. Felébresztett és csak azt hallottam, hogy kiabál az ablakon át, zörög, morog, nem hagyott aludni. S mikor már azt hittem, végre fennhagy a zaklatással, hirtelen felfordította a világomat, és ő nyert.Feri hívott mentőt. Azt mondták, minden rendben lesz. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy lehet másként. Ma már sokkal bizalmatlanabb, hitetlenebb lennék, mint akkor voltam. 10 perc múlva minden eldőlt. Sürgősségi császármetszés a 27. héten, és mikor a nővér azt kérdezte, hogy vénásan vagy izomba adja azt a bizonyos "tüdőérlelő csodát", az orvos csak annyit felelt: "Teljesen mindegy." Sötét volt minden körülöttünk, a fény teljesen eltűnt az életemből.

Hirtelen lett reggel 6. Testi fájdalomra nem emlékszem, a lelkem viszont haldoklott. Jobbra tőlem volt egy éjjeliszekrény. Nem tudtam, mit keresek, csak nyúltam, és ott volt Ő. Egy fényképen, melyet tündérek varázsoltak a polcra. Apró. Mint az orvos keze, vagy talán egy kicsivel nagyobb. Egy barna és fehér sapkában. Majd belépett az orvos. Kérdésemre, hogy hol van, azt felelte, elvitték. Egy másik kórházba. Oda, ahol a legnagyobb esélye van arra, hogy éljen. Elvitték. Hogy tehettek ilyet? Mellettem kellene lennie, mellette kellene lennem. Elvitték. Elvitték a tündérek...

Mert tündérek igenis léteznek. Kék és fehér színű a ruhájuk, és azért születtek a földre, hogy megmentsék a mi legnagyobb kincseinket.

Én ekkor találkoztam először a Cerny alapítvány dolgozóival. Azóta nincs olyan nap, nincs olyan pillanat, hogy elfeledném, mit tettek értünk, mit tettek a mi kisfiunkért.

Így született meg az a döntés, hogy a könyveinkkel valamilyen módon támogatni szeretnénk a Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálatot, a koraszülöttek őrangyalait, mely az Alpha-vet Kft. támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg.

Így aki a Grandopet.hu webáruházban vagy az Alpha Zoo saját üzleteiben vásárolja meg a köteteket, 500 Ft-tal támogatja a Cerny alapítvány koraszülöttek megmentéséért folytatott küzdelmét.

Na jó, egy különbség talán mégis van köztük és a mesebeli varázslatos lények között. De tényleg csak egy, hogy nekik nincsenek szárnyaik.

A kampányfilmben a mi Ferkónk is szerepel. Járuljanak hozzá, hogy munkájukat zavartalanul végezhessék!